A bőrőndeimet sietve húztam át a pályaudvaron. Azt a termet kerestem ahol, a mi kis gárdán várakozott. A helyiség üres volt. Már elmentek. Az indulásjelzőben, megláttam a Miami-ba induló járatott. 10 perc felszállásig. Tovább rohantam a becsekkoló pulthoz. Szerencsére ők még nem haladtak át.
- Már megint késtél mint mindig. - fogadott mosolyogva Dotty. Mellette állt Ester aki szintén csak mosolygott, de látszott, hogy máshol jár az esze. Sam a telefonját nyomkodta míg, Zita éppen az egyik fiúval akart jegyet cserélni hogy ablak mellé kerüljön.
- Bocsánat, se apa se anya nem volt otthon, a taxis meg késet. - ezek után én jöttem. A csomagjaimat a futószalagra raktam, a fémcuccokat kipakoltam egy kosárba, s áthaladtam a detektoron. Majd mindent visszakaptam, s indultam a repülőgépre. A csoportunk, összeszorulva álldogált a folyosó előtt.
- Miért állunk? - ért mögém Sam. Én nem tudtam rá válaszolni, csak megvontam a vállamat, de Angie, az egyik tanár, visszafelé integetett, meg kellett fordulnunk. Ő válaszolt a kérdésre.
- Baj van a géppel. A következő 5 óra múlva indul, ezért egy másikkal megyünk, viszont vonatozni fogunk...- mondta boldogan de ezek után eltűnt a mosoly az arcáról. - sokat.
Tovább indultunk, és egy másik gépre szálltunk fel. Csak 2 órás volt az út, persze ez sem túl rövid, de azért egy 12 órás útnál rövidebb. Sok mindent nem csináltam, csak gondolkoztam magamban, arról, hogy milyen lesz ez a nyár. Külsősök is lesznek, bár nem tudom, hogy ez most jó lesz vagy nem. Miután leszálltunk a gépről, pár óra unalmas várakozás után elindultunk a vonatállomás felé. Bár a repülés rövid volt, a vonat út 18 órás lesz. Vagyis ott kell majd aludnunk.
- Fanny gyere már! - ordibált nekem Zita. - Jó hely kell, nem akarok idegenekkel egy szobában lenni!
- Jólvan és egy boxot foglalok, te meg egy háló kabint. - s felrohantunk a vonatra. átvergődtem magam, az étkezőkocsin, majd elértem, a boxokhoz. Gyorsan lefoglaltam egy hatost. Hiába vagyunk öten, nincs ötös ülőhely, hanem csak ugye hatos, emiatt idegenek is beülnek mellénk. Például egyszer egy klubba mentünk, de az másik városban volt, oda menet, egy furcsa szőke csaj állt be mellénk, és tényleg állt. Megkérdezte, hogy hova megyünk, mint kiderült ő is oda... Nem szállt le rólunk.
Megjöttek a többiek helyet is foglaltunk, én ültem az ajtóhoz legközelebb a szokásos helyemen. Már egy ideje zötyögtünk a tábor felé, amikor Angie jelent meg, mellette egy szőkés barna lány.
- Ó de jó, itt ugye ez az egy hely szabad. - mutatott az mellettem lévő üres ülésre.
- Persze, ez üres. - mondom, kicsit bizonytalanul.
- Az szuper! Ő itt Ebony, külsős, de jövőre ő is a mi gimnáziumunkba fog járni. - majd Angie ott is hagyott minket, Ebony meg helyett foglalt.
- És te honnan jöttél? - tette fől az első kérdést Sam.
- Az apukám diplomata, 3 hete jöttünk ide, viszont nagy az esély hogy sokáig maradunk Londonban ezért, most nem magántanuló leszek, hanem rendes iskolába járok.
Ekkor az üveg ajtón keresztül - ami a folyosóra néz - megláttam Markot. Nagyon jóban vagyunk, de csak barátok. Csak barátok. Elkezdett integetni nekem, de amikor meglátta a jobbomon ülő Ebonyt, neki köszönt.
- Úristenem, Marko! - ugrott föl az újonc. Szinte kirántotta az ajtót, s ölelgetni kezdte a fiút.
- Ti honnan ismeritek egymást? - kérdeztem eléggé meglepett arccal.
- Ő az A lány. - jelentette ki a legnagyobb egyszerűséggel barátom, és én most nem túlzok, hogy szószerint tátva maradt a szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése